A klímaválság hatása és környezetünk folyamatos átalakulása ma már a mindennapjaink legapróbb szintjein is tetten érhető. Mivel utazunk, mit eszünk, hogyan öltözködünk, milyen eszközökkel dolgozunk – életünket áthatja a változás és az új körülményekhez való alkalmazkodás. De hogyan befolyásolja világunk egyik legégetőbb problémája a művészek gondolkodását, kreativitását és munkamódszereit? Miként képviselhető hitelesen a fenntarthatóság a művészetben? És mit kell szem előtt tartani ahhoz, hogy ebben a felgyorsult, nyüzsgő világban megőrizhető legyen a művészet mélysége és lelassultsága? Ezekre a kérdésekre keressük a választ Horváth Florenciaval és Salamon Júliaval.

Salamon Júlia (1989) kurátor, kulturális munkás, oktató. 2018 óta dolgozik a hazai művészeti felsőoktatás intézményeiben (MKE, ELTE, SZE), jelenleg az ELTE Vizuális Művészeti Tanszék állandó munkatársa. A Magyar Képzőművészeti Egyetem doktori jelöltje. Kurátori munkáiban és egyéb kulturális projektjeiben visszatérő elem a részvételi, edukatív szemlélet alkalmazása, a centrumon kívüli, off-space helyszíneken való munka. Írásai 2012 óta jelennek meg hazai művészeti folyóiratokban, tanulmánykötetekben. Az utóbbi években szerzői, határterületi szövegek létrehozásával is szívesen kísérletezik, legyen szó kiállítási kontextusról, zineről vagy zártabb műhelymunka keretein belül való mikro nyilvánosságról.